Hányszor ültünk az iskolapadban a poros táblát bámulva, azt találgatva, vajon mikor vesszük hasznát az életben a bebiflázott évszámoknak és képleteknek? Mindannyian ismerjük azt a fojtogató érzést, amikor a tudást „belénk akarják tölteni”. Pedig a valódi tanulás nem a tankönyvek lapjain, hanem ott kezdődik, ahol a komfortzónánk véget ér: egy erdei ösvényen, egy nehéz beszélgetésben vagy épp egy közösen megoldott családi krízisben. Ezt hívjuk tapasztalati tanulásnak – és mi, nők, talán ösztönösebben értjük ezt, mint bárki más.

Amikor az élmény válik tanítómesterré

A tapasztalati tanulás valójában a lélek iskolája. Míg a hagyományos oktatás a fejünket célozza meg, ez a módszer a szívünket és a kezünket is bevonja. David Kolb, a téma neves kutatója szerint a fejlődésünk egy gyönyörű körforgás: először átélünk valamit, aztán elcsendesedünk és elgondolkodunk rajta, majd levonjuk a tanulságokat, és végül bölcsebben vágunk bele a következő kalandba.

Gondoljunk csak bele: egy anya sem könyvből tanulja meg a türelmet, hanem azokban a percekben, amikor a gyermeke negyedszer is kiborítja a kakaót. Az élmény megvan, a reflexió pedig ott születik meg az esti csendben, amikor végiggondoljuk a napot.

Szervezetek, amelyek kézen fognak minket

Szerencsére nem kell egyedül felfedeznünk ezt az utat. Világszerte és itthon is léteznek közösségek, amelyek azon dolgoznak, hogy a tapasztalati tanulás ne csak egy jól hangzó kifejezés, hanem hús-vér valóság legyen.

Magyarországon a kéTTé Alapítvány (Kaland- és Tapasztalati Tanulás Etikai Alapítvány) csapata végzi ezt a hiánypótló munkát. Ők azok, akik kézen fogják a pedagógusokat, pszichológusokat és segítő szakembereket, megtanítva nekik, hogyan válhat egy egyszerű erdei séta vagy egy csoportos játék valódi belső utazássá. A kéTTé szakemberei vallják: a biztonság és az etika a legfontosabb – egy kaland csak akkor gyógyít, ha közben vigyáznak a lelkünkre is. Mellettük a Bátor Tábor neve is ismerősen csenghet, ahol beteg gyermekeknek adnak vissza reményt és erőt éppen ezen az élményalapú módon.

Ha messzebbre tekintünk, az Outward Bound International mozgalmát látjuk, amely már évtizedekkel ezelőtt felismerte: a természet a legjobb tanítóterem. Világszerte több millió fiatalnak és felnőttnek segítettek már átlépni a saját árnyékukat a hegyek között vagy a nyílt vízen.

Kalandterápia: Gyógyító kihívások a szabadban

A tapasztalati tanulás legizgalmasabb ága a kalandterápia. Itt nem a fizikai teljesítmény a lényeg, hanem az, amit közben magunkról megtudunk. Amikor egy sziklafalon állunk, vagy egy erdei kötélpályán egyensúlyozunk, nem a gravitációval küzdünk, hanem a saját félelmeinkkel.

A folyamat lényege a „választható kihívás” elve, amit a nemzetközi Project Adventure szervezet dolgozott ki. Ez arról szól, hogy mindenki a saját tempójában fejlődhet – ez pedig különösen felszabadító nekünk, nőknek, akik annyi területen érzünk megfelelési kényszert.

Nőként a tapasztalatok útján

Miért áll hozzánk, nőkhöz különösen közel ez az út? Mert a mi életünk eleve ezer apró „kalandterápiás” helyzetből áll. Mi vagyunk azok, akik ösztönösen érezzük a reflexió fontosságát: a barátnős kávézások, az esti naplóírások mind-mind a Kolb-ciklus állomásai. Itt beszéljük át a velünk történteket, itt születnek meg a nagy felismerések.

Nőként gyakran hajlamosak vagyunk mások igényeit magunk elé helyezni, de a tapasztalati tanulás megtanít minket a saját határaink kijelölésére is. Egy önismereti kaland során rájöhetünk: nem kell mindent egyedül cipelnünk. Megtanulhatunk segítséget kérni – és ami még nehezebb –, elfogadni azt.

Vigyük be a hétköznapokba!

A tapasztalati tanulás nem ér véget az erdőszélen. A munkahelyünkön is alkalmazhatjuk, amikor egy-egy feszült projekt után nem egymást hibáztatjuk, hanem leülünk, és őszintén átbeszéljük: „Ez történt, így éreztem magam, mit csináljunk legközelebb másképp?”

Ez a módszer segít, hogy a kudarcainkra ne sebhelyként, hanem iránytűként tekintsünk. Mert a legszebb tudás az, amit mi magunk szűrünk le a saját életünk eseményeiből. Legyen szó egy elrontott receptről vagy egy munkahelyi konfliktusról, a körforgás mindig nyitva áll: tapasztalj, érezz, gondolkodj, és lépj tovább emelt fővel!

A reflexió nem más, mint a napunk „aranya”, amit kirostálunk a hétköznapok homokjából. Ha esténként csak tíz percet szánsz erre, segítesz a lelkednek megérkezni és tanulni a történtekből.

Íme egy egyszerű, kifejezetten nőknek szóló „Esti Útitárs” naplóvázlat, amit a Kolb-ciklus négy lépésére alapoztunk:

1. Az „Élmény” – Mi érintett meg ma?

Ne az egész napodat írd le, csak egyetlen pillanatot, ami valamiért „megállított”. Lehet ez egy nehéz beszélgetés a főnököddel, egy váratlan ölelés a gyerekedtől, vagy akár az, hogy elfelejtettél valami fontosat.

• Kérdés: Mi volt a napom legintenzívebb pillanata? Mit láttam, hallottam, tapasztaltam pontosan?

2. A „Tükörkép” – Mit éreztem közben?

Itt engedd meg magadnak az őszinteséget. Nőként gyakran tanítják nekünk, hogy „legyünk kedvesek”, de a naplódnak bevallhatod a dühöt, a bizonytalanságot vagy a kitörő örömet is.

• Kérdés: Milyen érzések futottak át rajtam? Hol éreztem ezt a testemben (gombóc a torokban, pillangók a gyomorban)? Miért érintett ez meg engem ilyen mélyen?

3. A „Felismerés” – Mit tanultam ebből magamról?

Ez az a pont, ahol a tapasztalat bölcsességgé érik. Próbálj meg kicsit távolabbról nézni a szituációra, mintha egy bölcs barátnődnek mesélnéd.

• Kérdés: Mit mond el ez a helyzet az igényeimről vagy a határaimról? Mi az az összefüggés, amit most értettem meg (például: „Rájöttem, hogy akkor leszek ideges, ha nem kérek segítséget időben”)?

4. Az „Új lépés” – Mit viszek magammal holnapra?

A kör itt zárul be. A tanulás akkor valódi, ha tettre váltjuk. Ne tervezz nagy dolgokat, csak egyetlen apró változtatást.

• Kérdés: Ha holnap hasonló helyzetbe kerülök, mi az az egyetlen apróság, amit másképp fogok csinálni? Hogyan tudok jobban vigyázni magamra vagy a kapcsolataimra?

Tipp a kezdéshez: Keress egy szép füzetet, amit szívesen veszel a kezedbe, és tedd az éjjeliszekrényedre. Ha van kedved, az első bejegyzésednél próbáld ki: mi volt a mai napod „legkalandosabb” belső élménye?

Ez is érdekelhet:

Segítő kezek a viharban: így vigyáznak gyermekeinkre a hazai drogprevenció szakemberei

Családi klubkártya – Belépő a játék birodalmába

Iyengar jóga: A precizitás, tudatosság és az igazodás művészete