A budapesti gasztronómiai élet az elmúlt évtizedben forradalmi változásokon ment keresztül, és ebben a pezsgő, folyamatosan megújuló közegben kevés olyan állócsillag akad, amely annyira egyedien definiálta volna újra az étkezés fogalmát, mint a Konyhakör. Nem egyszerű étteremről, de nem is hagyományos catering cégről van szó. A Konyhakör sokkal inkább egy életérzés, egy vándorló kulináris cirkusz, amely ott ver sátrat, ahol senki sem számít rá, és olyan élményt ad, amelyben az étel „csak” az egyik, bár kétségtelenül briliáns összetevő. Történetük a szabadságról, a kreativitásról és a közösségi élmény erejéről szól.

Koppenhágai ihlet és a Super Bowl-hoz kapcsolódó kezdetek

A Konyhakör eredettörténete 2013-ra nyúlik vissza, amikor az alapító, Tenner Benjámin Dániában, egy koppenhágai pop-up vacsorán vett részt. Bár az élmény meghatározó volt, Benjáminban hiányérzet maradt: úgy érezte, a helyszínek és a terek nem kaptak elég hangsúlyt. Hazatérve elhatározta, hogy Budapesten ezt másképp csinálja majd: olyan „mágikus tereket” keres, ahol a város történelme, a falak „karmája” hozzáad az est dramaturgiájához.

Az első szárnypróbálgatás 2014-ben történt, és meglepő módon egy Super Bowl-tematikájú est volt. Ekkor még szó sem volt üzleti vállalkozásról; a vacsorát „vakon”, l’art pour l’art alapon szervezték barátoknak. Nem a profitszerzés, hanem a kísérletezés és az alkotás vágya hajtotta őket, ez a szabadság pedig azóta is a márka egyik legfontosabb alapköve maradt.

A hiányzó vasárnapi ebéd pótlása

Tenner Benjámin egy interjúban őszintén beszélt arról a személyes motivációról is, ami a közösségi étkezés felé terelte. Saját bevallása szerint gyerekkorából hiányzott az a klasszikus, „merőkanál körbejár” típusú nagycsaládi étkezés élménye, ahol a zsibongás, a törött tányérok és a hangos beszélgetések a szeretet megnyilvánulásai. Húszéves kora körül ébredt rá, hogy az étel több lehet puszta létfenntartásnál: egy sűrű, többlettartalommal bíró kapocs emberek között. A Konyhakörrel tudat alatt ezt a hiányzó intimitást és közösségi rituálét teremtette újra, immár idegenek számára is elérhetővé téve a „közös asztal” élményét.

„Arra fogsz emlékezni, kivel ültél az asztalnál”

Ez a mondat vált a Konyhakör egyik legfontosabb hitvallásává. Bár a gasztronómiai minőség (a fine dining fogásoktól a vagány street foodig) elengedhetetlen, a csapat filozófiája szerint az évek múltán a vendégek emlékezetében nem feltétlenül a hús textúrája vagy a mártás összetétele marad meg a legélesebben. Ami igazán megmarad, az a társaság: hogy kinek a szemébe néztél, kivel koccintottál, és milyen új impulzusok értek a melletted ülő idegen által.

A „social dining” itt nem üres marketingfogás. A hosszú asztaloknál a fizikai közelség és a közös élmény lebontja a társadalmi falakat. Ahogy Tenner Benjámin fogalmazott: az étkezésnek minőségi időtöltéssé kell válnia, ahol a fókusz az emberi kapcsolódásokra helyeződik.

A helyszín mint a történetmesélés eszköze

Ami a Konyhakört talán a leginkább megkülönbözteti bármilyen más gasztronómiai vállalkozástól, az a helyszínválasztás művészete. Számukra a tér nem csupán egy háttér, ahol az asztalokat felállítják, hanem az est dramaturgiájának szerves része. Vacsoráztattak már elhagyatott ipari csarnokokban, például a Kelenföldi Hőerőmű vezérlőtermében vagy az Óbudai Gázgyárban, de felbukkantak már a Ferihegyi repülőtér 1-es terminálján is.

Minden egyes esemény egyedi díszletet kap. A cél, hogy kizökkentsék a vendéget a komfortzónájából. A romos, történelmi terek átértelmezése segít abban, hogy a résztvevők maguk mögött hagyják a hétköznapi gondokat. A helyszín atmoszférája és az ételek karaktere mindig párbeszédben áll egymással, egy kerek, megismételhetetlen történetet alkotva.

Egy korszak lezárása és az örökség

Tíz év és számtalan felejthetetlen este után a Konyhakör vándor vacsorasorozata, mint nyilvános programsorozat, a közelmúltban lezárult. A csapat úgy érezte, egészséges dolog „fülön csípni” a pillanatot, amikor váltani kell, és nem ragadni bele a megszokásba. Bár a publikus vacsorák véget értek, a Konyhakör szellemisége tovább él a catering szolgáltatásaikban és olyan sikeres projektjeikben, mint a Baross utcai Ensō étterem vagy a Bar Bizarre. Az alapítók bebizonyították, hogy a magas szintű vendéglátás nem falak, hanem szemléletmód kérdése, és ezzel kitörölhetetlen nyomot hagytak a hazai gasztrokultúrán.

A Konyhakör  nem tűnt el. Szellemisége és kreativitása a Costes Cateringben köszön vissza.

Borítókép: Nosalty

Ez is érdekelhet:

Társastánc tanulás: Mozgás, ritmus és közösség

Iyengar jóga: A precizitás, tudatosság és az igazodás művészete