Az itteni konyha számos egzotikus gyümölcsöt, zöldséget használ, és nagy gondot fordít az étvágygerjesztő tálalásra. Egy rizsestálat például zöld gyümölcsgyíkkal vagy pirospaprikakígyóval dobnak fel.

A rizs (nasi) a több ezer szigetből álló ország alapvető tápláléka. A legkedveltebb termény a kókuszdió. Jó köretnek, ételízesítőnek, gyümölcs és üdítő ital.
Szumátrán a fűszeres ételeket kedvelik, míg Nyugat-Jáván egyszerűbbek az ételek, de Közép-Jáván erős, csípős fogásokat és sok édességet készítenek. Kelet-Jáván igencsak adnak az ízek harmóniájára. Borneón, a partvidéken a konyha hasonlít a pikáns szumátraihoz. A hegyekben jobban kedvelik a zöldségféléket. Bali szigetén viszont eszik azt, amit tilt a mohamedán vallás. Az ott elterjedt hinduizmus engedélyezi a sertéshúst.

Elterjedt a szambal, a különféleképpen elkészített csípős-erős ételízesítő. Jellegzetes fogás a gado-gado, a bablisztből sült, főtt és nyers zöldségekkel vegyített tészta. Erősen fűszeres földimogyoró-kókuszmártással tálalják. Kedvelt az indiai curry helyi változata, a gulai. Indonéziából származik a sült rákkal ízesített ostya, a krupuk, amelyre jó csúszik az alkohol.

Rizstál és büfévacsora

Az Indonéziában megtelepedett hollandok megalkották a rijsttafelt, a maguk rizses büféasztalát, amely ízletes fogásokat sorakoztat föl. Az édestől a savanyúig, a semlegestől a csípősig, a hidegtől a melegig. A vendég két tányért kap. Az egyikre a halat és a húst rakja, a másikra a rizst halmozza. Az étkezés két-három órán át is tartott. Amint Indonézia visszanyerte függetlenségét, a rijsttafelt felváltotta a hasonlóan sok fogásból álló indonéz prasmanan. Jellegét leginkább a világszerte elterjedt buffet dinner (büfévacsora) elnevezés érzékelteti.